Hazánkban jelenleg az alábbi kezelések érhetőek el adjuváns, neo-adjuváns vagy metasztázisos kezelésként.

Opdivo (Nivolumab)

Keytruda (Pembrolizumab)

Tafinlar / Mekinist (Dabrafenib / Tramenitib)

Opdivo / Yervoy (Ipi / Nivo)

Interferon – A korábbi Interferon terápiát adjuváns kezelésként 2020-ban visszavonták alacsony esély-javító hatása és magas toxicitása miatt.

Melanoma Kezelése

Opdivo

Az Opdivo egy rákgyógyszer, amelyet az alábbi betegségek kezelésére alkalmaznak:  melanóma, a bőrrák egy típusa. Az Opdivo-t önmagában vagy egy másik rákgyógyszerrel, az ipilimumabbal együtt alkalmazzák olyan felnőtteknél, akiknél a rák átterjedt a szervezet más részeire vagy sebészi úton nem távolítható el.

Hogyan fejti ki hatását az Opdivo?
Az Opdivo hatóanyaga, a nivolumab egy monoklonális antitest, azaz egy fehérjetípus, amelyet úgy alakítottak ki, hogy felismerjen egy, az immunrendszer bizonyos sejtjein, a T-sejteken megtalálható PD-1 elnevezésű receptort (célreceptor), és ahhoz kötődjön. A ráksejtek olyan fehérjéket (PD-L1 és PD-L2) képesek termelni, amelyek ehhez a receptorhoz kötődve leállítják a T-sejtek aktivitását, így azok nem tudják a ráksejteket megtámadni. A nivolumab a receptorhoz kötődve megakadályozza, hogy a PD-L1 és PD-L2 fehérjék kikapcsolják a T-sejteket, így erősíti az immunrendszernek a ráksejtek elpusztítására való képességét. 

Milyen kockázatokkal jár az Opdivo alkalmazása?
Az Opdivo leggyakoribb mellékhatásai (10 beteg közül több mint 1-nél jelentkezhet) a fáradtság, a hasmenés, a hányinger, a bőrkiütés, a viszketés, az izom-, csont- és ízületi fájdalom és a pajzsmirigyalulműködés (hipotiroidizmus); ezek többsége enyhe vagy közepes erősségű. Az ipilimumabbal együtt alkalmazott Opdivo egyéb gyakori, többségében szintén enyhe vagy közepes súlyosságú mellékhatásai a láz, a pajzsmirigyproblémák, az étvágycsökkenés, a hányás, a (bélgyulladás (kolitisz), a hasi fájdalom, a fejfájás és a nehézlégzés. Az Opdivo gyakran összefüggésbe hozható az immunrendszernek a szerveket érintő működésével kapcsolatos mellékhatásokkal is. Ezek túlnyomó része megfelelő kezeléssel vagy az Opdivo elhagyásakor elmúlik. Az Opdivo alkalmazásával kapcsolatban jelentett mellékhatások és korlátozások teljes felsorolása a betegtájékoztatóban található.

Forrás és további részletek:
https://www.ema.europa.eu/en/documents/overview/opdivo-epar-medicine-overview_hu.pdf

Keytruda

A Keytruda-t főként előrehaladott stádiumban lévő, áttétes (a test más részeire átterjedt) vagy más kezelésekre nem reagáló daganatos betegségek kezelésére alkalmazzák. Bizonyos daganattípusok esetében a gyógyszert kizárólag olyan betegeknek adják, akiknél a tumor nagy mennyiségben termeli a PD-L1 elnevezésű fehérjét. A Keytruda-t melanóma műtéti eltávolítását követően a daganat kiújulásának megelőzésére is alkalmazzák (adjuváns terápia).

Hogyan fejti ki hatását a Keytruda? 
A Keytruda hatóanyaga, a pembrolizumab egy monoklonális antitest, azaz egy fehérje, amelyet úgy alakítottak ki, hogy felismerje a PD-1-nek nevezett receptort (célreceptor) és blokkolja azt. Bizonyos daganattípusok egy fehérjét (PD-L1) termelnek, amely a PD-1 receptorhoz kötődve kikapcsolja az immunrendszer (a szervezet természetes védekező rendszere) bizonyos sejtjeinek a működését, megakadályozva őket abban, hogy megtámadják a daganatot. A PD-1 blokkolásával a pembrolizumab megakadályozza, hogy a daganat kikapcsolja ezeket az immunsejteket, így erősíti az immunrendszernek a daganatos sejtek elpusztítására való képességét.

Milyen kockázatokkal jár a Keytruda alkalmazása? 
A Keytruda mellékhatásai többségében az immunrendszer aktivitásához kapcsolódnak, ami a test szerveinek és szöveteinek gyulladását eredményezheti, és súlyosak lehetnek, bár a legtöbb mellékhatás megfelelő kezelés hatására vagy a Keytruda leállításával megszűnik. Az önmagában alkalmazott Keytruda leggyakoribb mellékhatásai (5 beteg közül több mint 1-nél jelentkezhet) a fáradtság, az émelygés és a hasmenés. A Keytruda alkalmazásával kapcsolatban jelentett mellékhatások és a korlátozások teljes felsorolása a betegtájékoztatóban található.

Forrás és további részletek: https://www.ema.europa.eu/en/documents/overview/keytruda-epar-medicine-overview_hu.pdf

Tafinlar / Mekinist

Tafinlar (Dabrafenib)

A Tafinlar egy rákgyógyszer, amely azoknál a betegeknél alkalmazható, akiknél a daganatsejtekben kimutatható a „BRAF V600” elnevezésű, speciális genetikai mutáció (változás).  A gyógyszert az alábbi betegségek kezelésére alkalmazzák:
melanóma (bőrrák), amely átterjedt a szervezet más részeire, vagy sebészi úton nem távolítható el. A Tafinlar-t önmagában vagy egy másik rákgyógyszerrel, trametinibbel kombinációban alkalmazzák.  Előrehaladott (III. stádiumú) melanóma műtét után. A Tafinlar-t trametinibbel kombinálva alkalmazzák.

Hogyan fejti ki hatását a Tafinlar?
A Tafinlar hatóanyaga, a dabrafenib a BRAF (a sejtosztódás serkentésében szerepet játszó fehérje) gátlásával fejti ki hatását. A BRAF V600 mutációval rendelkező melanóma és nem-kissejtes tüdőrák esetében a BRAF rendellenes formája játszik szerepet a daganat kialakulásában, lehetővé téve a daganatsejtek kontrollálatlan osztódását. A rendellenes BRAF hatásának gátlásával a Tafinlar segít lassítani a daganat növekedését és terjedését. 

Milyen kockázatokkal jár a Tafinlar alkalmazása? 
A Tafinlar leggyakoribb mellékhatásai (10 beteg közül több mint 1-nél jelentkezhet) a papillóma (szemölcs), fejfájás, hányinger, hányás, hiperkeratózis (a bőr megvastagodása és megkeményedése), hajhullás, bőrkiütés, ízületi fájdalom, láz és a fáradtság. Tafinlar (dabrafenib) EMA/667862/2018 3/3 A trametinibbel együtt szedett Tafinlar esetén a leggyakoribb mellékhatások (5 beteg közül több mint 1-nél jelentkezhetnek) a láz, fáradtság, émelygés, hidegrázás, fejfájás, hasmenés, hányás, ízületi fájdalom és kiütés. A Tafinlar alkalmazásával kapcsolatban jelentett összes mellékhatás és korlátozás teljes felsorolása a betegtájékoztatóban található.

Mekinist (Trametinib)

A Mekinist egy rákgyógyszer, amelyet olyan felnőttek kezelésére alkalmaznak, akiknél a daganatsejtek génjeiben kimutatható a „BRAF V600” nevű speciális genetikai mutáció (elváltozás). Az alábbi betegségek kezelésére alkalmazzák: 
melanóma (bőrrák), amely átterjedt a szervezet más részeire, vagy sebészi úton nem távolítható el. A Mekinist-et önmagában vagy dabrafenibbel, egy másik rákgyógyszerrel kombinációban alkalmazzák; előrehaladott (III. stádiumú) melanóma, műtétet követően. A Mekinist-et dabrafenibbel kombinálva alkalmazzák;

Hogyan fejti ki hatását a Mekinist? 
A BRAF V600 mutációval rendelkező melanóma és nem kissejtes tüdőrák esetében a BRAF fehérje kóros formája van jelen, amely egy másik, a sejtosztódás stimulálásában részt vevő, úgynevezett MEK fehérjét kapcsol be. Ez rák kialakulásához vezet azáltal, hogy lehetővé teszi a sejtek kontrollálatlan osztódását. A Mekinist hatóanyaga, a trametinib, azáltal hat, hogy blokkolja a MEK-et, és megakadályozza a BRAF általi aktivációját, ezáltal lelassítja a rák növekedését és terjedését.

Milyen kockázatokkal jár a Mekinist alkalmazása?
A Mekinist leggyakoribb mellékhatásai (5 beteg közül több mint 1-nél jelentkezhet) a bőrkiütés, a hasmenés, fáradékonyság, a perifériás ödéma (duzzanat, különösen a bokák és a lábfejek területén), a hányinger és az akneiform dermatitisz (aknészerű bőrgyulladás). A Mekinist dabrafenibbel kombinációban végzett alkalmazásakor a leggyakoribb mellékhatások (5 beteg közül több mint 1-nél jelentkezik) a láz, a fáradtság, a hányinger, a hidegrázás, a fejfájás, a hasmenés, a hányás, az ízületi fájdalom és a kiütés. A Mekinist alkalmazásával kapcsolatban jelentett összes mellékhatás, valamint a korlátozások teljes felsorolása a betegtájékoztatóban található.

Forrás, további részletek:
https://www.ema.europa.eu/en/documents/overview/mekinist-epar-medicine-overview_hu.pdf

Yervoy (Ipilimumab)

A Yervoy rákgyógyszer, amelyet előrehaladott melanomában (a bőrrák egy fajtája) szenvedő felnőtteknél és legalább 12 éves serdülőknél, valamint előrehaladott vesesejtes karcinómában (vesedaganat) szenvedő felnőtteknél alkalmaznak. A Yervoy-t általában egy másik gyógyszerrel, a nivolumabbal kombinálva alkalmazzák, de melanoma kezelésére önmagában is alkalmazható. 

Hogyan fejti ki hatását a Yervoy? 
A Yervoy hatóanyaga, az ipilimumab, egy monoklonális antitest. A monoklonális antitest egy olyan fehérjetípus, amelyet úgy alakítottak ki, hogy felismerjen egy, a szervezetben található, specifikus célpontot, és ahhoz kötődjön. Az ipilimumab aktiválja a fehérvérsejtek T-sejteknek nevezett típusát és növeli azok számát. Ezek a sejtek az immunrendszer részét képezik, és elpusztíthatják a ráksejteket. Az ipilimumab a T-sejtekre hat azáltal, hogy az aktivitásukat szabályozó, CTLA-4 nevű fehérjéhez kötődik, és gátolja annak működését

Milyen kockázatokkal jár a Yervoy alkalmazása? 
A Yervoy-hoz gyakran társulnak az immunrendszer túlzott aktivitásából eredő mellékhatások, ezen belül súlyos reakciók és gyulladás. Ezek túlnyomó része megfelelő kezeléssel vagy a Yervoy elhagyásakor javul. A leggyakoribb mellékhatások (10 beteg közül több mint 1-nél jelentkezhet) a hasmenés, bőrkiütés, viszketés, kimerültség, hányinger, hányás, étvágycsökkenés és a hasi fájdalom. A Yervoy nivolumabbal való együttes alkalmazása esetén a további gyakori mellékhatások közé tartozik a láz, a pajzsmirigyhormonok csökkent vagy emelkedett szintje, a kolitisz (vastagbélgyulladás), az ízületi fájdalmak, a fejfájás és a légzési nehézség. A Yervoy alkalmazásával kapcsolatban jelentett összes mellékhatás és korlátozás teljes felsorolása a betegtájékoztatóban található. 

Forrás, további részletek:
https://www.ema.europa.eu/en/documents/overview/yervoy-epar-medicine-overview_hu.pdf